Eric Cantona öccse 1993 januárjában igazolt az újpestiekhez.
Azt megelőzően francia alacsonyabb osztályú gárdákban futballozott.
Tehetsége sajnos nem közetlítette meg bátyjáét, igaz más posztokon is játszottak.
Újpesti karrierje során ugyan nem villogott, de nem is lógott ki a csapatból, megállta a helyét. Lehet, nem volt nehéz, mivel az Újpest épp története egyik legnehezebb időszakát élte át - osztályozóra kényszerült az nb1-ben maradásért...
Cantona egy félszezon után otthagyta a klubot, a Peterborough Unitedhez ment. Ezután visszatért nevelőegyesületéhez, a másodosztályban dekkoló Olympique Marseille-hez, és két szezont lehúzott náluk, 24 meccsen pályára lépve ezalatt. Itt is fejezte be profi karrierjét, miután az élvonalba feljutást követően nem tartottak igényt rá a kikötővárosiak.
A foci után filmezéssel foglalkozott, akárcsak Eric bátyja. Később a francia strandfoci-válogatott tagja, majd pedig szövetségi kapitánya lett.
A román focista az 1994-95-ös idény tavaszi szakaszában mutatkozott be a magyar élvonalban.
A technikás, képzett támadó középpályás ekkor már komoly sikereken volt túl, játszott a román válogatottban, temesvári klubjával az UEFA-Kupában is bizonyított - az 1990-91-es szezonban kiejtették az Atletico Madridot!
A magyar bajnokságban sem vallott szégyent, a Békéscsaba húzóembere volt. Mivel csak kölcsönben szerepelt, kevés ideig tudta segíteni minőségi játékával a csabaiakat.
Romániába való visszatérésekor újra régi klubjában focizott, a temesvári Politechnikában, ahol összesen 244 mérkőzésen játszott, s ezeken 25-ször volt eredményes. 1999-ben hagyta el őket, s levezetésként alacsonyabb osztályban futballozott visszavonulásáig.
A sokszoros albán válogatott légiós 32 évesen igazolt a Győri ETO csapatához.
Demollari a Dinamo Tiranában kezdett el focizni, ahol 11 év alatt két bajnoki címet, 1 szuperkupát nyert, 124 meccsen játszott, és 40 gólt szerzett. 1991-ben Romániába igazolt, a bukaresti Dinamóhoz. Itt 4 évet töltött. Legjobb szezonja alighanem az 1991-92-es volt, mikor 30 mérkőzésen elért 18 találatával másodikként zárt a bajnokság góllövőlistáján, csapatával pedig aranyérmes lett. Az 1993-es BEK-szereplés már nemigen bővelkedett sikerekben... Az első akadályon még nehezen is, de túljutott a Dinamo, a finn Lahtit otthon, hosszabbításban szerzett góllal búcsúztatták. A mindent eldöntő gól szerzője Demollari volt! Ám a következő kör már a végállomást jelentette, az Olympique Marseille egy Boksiccsal jobbnak bizonyult.
Az albán sztár következő éveiben egy ezüstöt, valamint két bronzt szerzett a Dinamóval.
'94-ben a Panioniosz csapatához távozott.
A gyengécske görögországi kitérő után 1996-ban ékezett a győriekhez.
Ekkoriban már karrierje zenitjén túljutott ugyan, a kiöregedő sztártól azonban sokat vártak... Ám sajnos nem sikerült maradandót alkotnia a magyar nb1-ben gyakori sérülései miatt. Egyetlen gólját a Csepel elleni 3:2-re megnyert meccsen szerezte. Pletykák szerint igazi sztárfizetést kapott, emiatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé.
Dicstelen magyarországi szereplése után hazatért Albániába, ahol egy ideig szövetségi kapitányként dolgozott. Az Andorrától elszenvedett vereség (2:0) után menesztették.
1998-ban érkezett "csomagban" az nb1-be két honfitársával együtt a III. Kerület csapatához.
Hat alkalommal kapott játéklehetőséget, ám nem tudta bizonyítani, hogy jobb lenne a magyar átlagnál, sőt. Ezért rövid úton megváltak tőle, s ezzel számára végetért a magyarországi "karrier".
Ezután visszatért hazájába, ott már jobban ment neki a foci.
Olyannyira, hogy a norvég Rosenborg szakmai stábjának felkeltette a figyelmét. Leigazolták ugyan, ám újabb európai klubjában is csupán epizódszerep jutott (azért norvég bajnok lett!), ezért az orosz Rubin Kazanyhoz került potom félmillió euróért. Itt végre kijött neki a lépés, alapemberré vált.
Jó teljesítménye következtében behívták a dél-afrikai válogatottba. Játszott a 2002-es világbajnokságon, a 2002-es, 2006-os Afrikai Nemzetek Kupáján, és a Konföderációs Kupán (2009).
Manapság is a Rubin Kazany klubjánál kergeti a labdát.
A dán légiós 1994 tavaszán igazolt a Fradiba, és kb. egy évet töltött Magyarországon.
Bár csatárként számítottak rá, nem igazán lőtt gólokat, inkább az előkészítésben jeleskedett. A szurkolók hamar megkedvelték gyorsasága és közvetlensége miatt. A legemlékezetesebb meccse a CSZKA Moszkva elleni oroszországi KEK-mérkőzés volt, amelyen gólt is szerzett.
Ekkoriban a dán válogatottnál is fölmerült a neve, ám sérülései korán véget vetettek ígéretes pályafutásának. 31 évesen abbahagyta a focit.
Manapság a dán női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozik.
A Fradiban 38 találkozón lépett pályára, s ezeken 9 gólt szerzett.