A blogon lévő szöveges anyagok részben vagy teljesen átvehetők, idézhetők a forrás jól látható és olvasható feltüntetésével, abban az esetben, ha ezirányú kérésedet előzetesen jelzed a fenti emailcímen.
Az utóbbi hónapok során blogunk nem vagy alig frissült, ennek oka, hogy új projektbe fogtunk, a jelen blog témájából, azt továbbgondolva egy új weboldal szerkesztésébe kezdtünk, amely a napokban el is készült, s elérhető már a világhálón - www.nb1-eslegiosok.hu
Jelenleg tehát energiáinkat az Nb1-es légiósok.hu oldal további fejlesztésére, folyamatos frissítésére fordítjuk.
Elképzelésünk szerint a http://nb1legiosok.blog.hu az Nb1-es légiósok.hu blogjaként fog működni a későbbiekben, megújult tartalommal és designnal.
2005 őszén a soproni futballcsapat nagyot villantott, leigazolta a korábbi világbajnoki ezüstérmes Giuseppe Signorit! Bár a 37 éves olasz támadó csak levezetni jött, így is mutatott be pár szép cselt, lőtt néhány gólt. Mint például a 2005. november 5-i Pécs elleni meccsen, ahol a felvétel is készült. Ez a találat volt az olasz sztár első bajnoki gólja a kisalföldi klubnál.
Az 1992.08.19-én játszott Manchester United-Everton meccs összefoglalója. A mérkőzést az Everton nyerte 3:0-ra. A lengyel válogatott Robert Warzycha szerezte csapata 2. találatát.
A kameruni származású, de már franciahonban született támadó kilencévesen ismerte meg a futball alapjait a nagynevű Paris Saint Germainben, majd a Sedan és a Créteil következett. Utóbbi csapatnál indult felnőtt pályafutása. A 2003-2004-es francia másodosztály tavaszi küzdelmeibe kapcsolódhatott be 4 meccsen 291 perc játékidő erejéig.
2005 nyarán külföldre szerződött, a görög második vonalban szereplő Apollon Kalamatába, ahol 11 alkalommal kapott lehetőséget, gólt nem szerzett. Csapata a szezon végén a 8. helyen végzett.
Sullivan igen fiatalon kezdett focizni, 4 évesen már a West Valley S.C-nél kergette a lasztit. 1983-tól az University of Tampa főiskolai csapatában játszott.
Profi karrierjét 1987-ben az öreg kontinensen kezdte, a francia alacsonyabb osztályban, a Joué Lés Toursnél,ebben az évben depütált az amerikai válogatottban is Egyiptom ellen.
Egy esztendővel később klubjából távozván a szintén francia Le Touquet-ben kötött ki.
1989-ben az amerikai bajnokságban szereplő Orlando Lions klubjához került rövid időre, ám még ugyanezen év során visszatért Európába. Ezúttal a keleti felébe, a magyar élvonalbeli Rába ETO-hoz. A gárdát a győri futball ikonjai fémjelezték, mint többek közt Virág Attila, Mörtel Béla, Somogyi József, Hajszán Gyula. Utóbbi játékos szinte egyedüliként még a '80-as évekbeli "aranyos" időkből maradt a zöld-fehéreknél.
Született: 1981.02.05., Bratislava /Pozsony/, Csehszlovákia
Nemzetiség: szlovák
Poszt: csatár
Fodrek felnőtt pályafutása 1999-ben indult a fővárosi Slovanban, mely csapat éppen a Corgon Liga előző évi bajnoka volt. A 18 esztendős játékosnak komoly riválisokkal kellett megküzdenie, mint például az egyaránt szlovák válogatott Tibor Jancula és a magyar származású Lubomir Mészáros. 5 évig szolgálta a Slovan Bratislavát, ezalatt két bronzéremnek, s egy ezüstnek örülhetett, bár a sikerekből nem igazán vette ki a részét, miután csak az utolsó, 2003-2004-es szezonban lett stabil kezdő. A Slovan a korábbi eredményeihez képest meglehetősen pocsék idényt zárva, a 10. helyen végezve kiesett az élvonalból... Fodrek összesen 37 meccset játszott, s 6 gólt ért el.
Az UTA Arad csapatánál kezdte el labdarúgó pályafutását 1985-ben. Az aradiakkal a román második vonal küzdelmeibe kacsolódott be a fiatal csatár. Majdnem 4 évig szolgálta aradi klubját, ahol a legjobb szezonja az 1988-89-es volt, amikor az őszi idény során 10-szer mattolta az ellenfelek védelmét.
Tavasszal azonban már nem riogathatta tovább a román másodosztály hálóőreit, mert jó teljesítményére felfigyelt a fővárosi Steaua, és leszerződtette. Negrau számára rendkívüli kihívás lehetett, igazi sztárcsapatba csöppent bele. Hagi, Lacatus, Dumitrescu, Petrescu... Ők fémjelezték az akkori Steauát.
Gusatu az Universitatea Craiovánál kezdett el focizni. 1992-ben fölkerült a felnőtt keretbe, majd egy év múlva az osztrák másodosztályú DSV Leoben csapatához igazolt.
1995-ig játszott Ausztriában, a '94-'95-ös bajnokság közben hazaigazolt a második vonalban dekkoló nagymúltú temesvári Politechnicához. Gusatu úgy tűnik, szerencsét hozhatott új klubjának, mivel a szezon végén a Poli együttese a feljutásnak örülhetett! A temesváriak nagyot játszottak, 78 ponttal fölényesen nyerték meg a másodosztályú bajnoki küzdelmeket, ezt jól jellemzi az a tény, hogy a mögöttük végzett Corvinulra 14 pontot vertek. A temesvári csapat drukkerei azonban nemsokáig biztathatták kedvenceiket az első vonalban... Bár a '95-'96-ban még biztosan bennmaradtak a 7. helyen végezve, az 1996-97-es szezonban újfent visszazuhantak a második ligába. A temesváriak az utolsó előtti helyen futottak be úgy, hogy a legrosszabb bennmaradótól csupán 3 egységnyire voltak a végén... Pech...
Martin-Kayongo Mutumba ugandai származásúként, de már Svédországban született. Első klubja ifistaként a Vasalunds IF volt. 1998-ban innen került át az AIK Solna csapatához, ahol 2002-ben, a Kalmar ellen bemutatkozhatott a "nagyok" között is. A 2003-as szezonban már 9 meccset játszhatott, az AIK 5. helyen végzett.
2004-ben a Café Opera csapatához igazolt, ám tétmeccsen nem szerepelt... Ugyanis egy törés következett be pályafutásában, sajnos szó szerint. A barátaival focizván eltörte a lábát...
Felgyógyulása után elszerződött a szomszédba, Finnországba, az Inter Turku csapatához. Az új gárdánál, gyorsan elkapta a fonalat, a 2005-ös idényben 16-szor lépett pályára, s betalált a KuPS és az IFK Mariehamn elleni meccseken. A Turku egyébiránt ötödikként végzett. A következő években sem szerepelt a Turku valami fényesen, előbb 10., majd 9. lett. Mutumba további 5 gólt jegyzett ezen szezonok során. Talán a legemlékezetesebb meccse az FF Jaro elleni 5:2-es lehetett, melyből Mutumba egy laza mesterhármassal vette ki a részét.
Christ a francia AS Beauvais-nél kezdte a pályafutását. A felnőttek között először 2002-ben bizonyíthatott. A 20 éves játékosnak 6 mecs jutott a 2002-03-as idényben, csapata pedig a 18. helyre érve kipottyant a második vonalból.
2003-ban klubot, s egyben várost váltott,az alacsonyabb osztályú párizsi RCF-be igazolt egy évre.
Egy év múltán úgy gondolhatta az ifjú fedezet, hogy eljött az ideje kissé kiruccanni Belgiumba, így hát aláírt a belga élvonalbeli SC Charleroi-hoz. Alighanem merész lépés lehetett Christ karrierjében ez a váltás, de bejött neki. Mivel edzői rendszeresen bizalmat szavaztak neki, gyorsan meghatározóvá vált. A 2004-05-ös bajnokságban csapatával az 5. helyen landoltak, Christ 1 gólt szerzett. A Mons ellen, ami egyben győztes találat is volt, miután több gól nem született. A belga kupában is remekeltek, kiejtették a Cercle Brugge és a Standard Liége gárdáit. Végül a legjobb nyolc közt a Lierse állította meg őket.
A szerb hátvéd a vajdasági Apatin községből származik, és ott is kezdett el focizni, a helyi csapatban. 1994-ben, három év után - a régióban maradva - a szabadkai FK Spartakhoz került. Ahhoz a Spartakhoz, mely a korábbi szezonok sikereivel szemben elég felemás eredményeket produkált. '95-ben kiestek az első vonalból, a '96-'97-es szezon végén pedig majdnem folytatódott a mélyrepülésük. Ám a gárda megúszta a 10., még éppen osztályozót érő helyen. A play off során aztán kettős győzelmet értek el a furcsa nevű Palilulac Belgrád ellen, s ezzel biztosították másodosztályú tagságukat. Mindenesetre ezen az sikeren annyira felbuzdulhattak a szabadkaiak, hogy a következő szezonban kiharcolták a visszajutást a legmagasabb osztályba! Sőt a jugoszláv kupában egyenesen remekeltek, eljutván a legjobb nyolcig, ahol a Crvena Zvezdával hozta össze őket Fortuna. Kiesésük ellenére sem volt miért szégyenkezniük, mivel a lényegesen jobb Zvezda csak minimális különbséggel tudta legyőzni a szabadkai gárdát 4:3-ra.
Nicenko ifistaként szülővárosában kezdett el focizni, majd 1989-ben az egyik szovjet alacsonyabb osztályú csapatnal, Khmelnytskynél folytatta, ahol 11 gólig jutott. Föl is figyeltek rá az élvonalbeli Metalist Harkivnél, s 1990-ben leigazolták. A szőke támadó a szovjet elsőosztályban - bár 19 meccsen pályára lépett - nem került fel a góllövőlistára. Az első független ukrán bajnokság a Harkivben érte Nicenkót, ám nem nem maradt sokáig ott.
A palesztin szülőktől származó, de már Svédországban született Imad az Orhoy csapatánál kezdte el karrierjét. 2001-ben a harmadosztályú Essingéhez távozott. 2002-ben klubja fuzionált a vele azonos osztályban szereplő Vasalunddal. A következő haramadik vonalbeli szezonnak immár Vasalund/Essinge névvel vágtak neki. "Új" csapatában további három évet töltött az ifjú Zatara, és legsikeresebb idénye a 2005-ös volt, amikor a svéd kupában két góllal vette ki a részét a Fyris elleni, 5-0_ás győzelelemből, plusz csapatával sikerült a feljutás a második vonalba! S még ez év decemberében a palesztin válogatottal részt vett a katari Nyugat-ázsiai játékokon. Két meccsen kapott lehetőséget. A nemzeti csapatban egyébként már 2004-ben bemutatkozott az Irak elleni vb-selejtezőn, melyen 4:1-re kikaptak, de Imad lőtte a szépítő gólt.
Pályafutása 1983-ban a horvát NK Jadran Šećeranánál kezdődött. 1996-ban Szerbiába igazolt, előbb a Kikinda csapatához, majd 21 évesen a nagymúltú Vojvodinához került.
Az újvidékiek hagyományosan a masszív középcsapat kategóriába tartoztak a szerb ligában. Számos későbbi sztár náluk pallérozódott. Tehát az ifjú Ronald számára nagy kihívást jelentett, ám sikerrel vette, 3 évig szolgálta a Vojvodinát, 80 meccsen játszott, mondhatni alapemberré küzdötte magát. Legeredményesebb szezonja 1998-99-es volt, csapatával bajnokságban a 4. helyen végeztek, a kupaküzdelmek során pedig az elődöntőig meneteltek, ám ott a Crvena Zvezda 2:0-ra legyőzte, s ezzel kiejtette őket. A jó szerepléssel megszerezték a jogot, hogy indulhassanak az UEFA-kupa 1999-2000-es kiírásában. Első ellenfélként a magyar Újpestet vetette útjukba a sors.
A gaboni támadó a Mangasportnál nevelkedett, s igyekezett elsajátítani a góllövés művészetét. Hogy ez mennyire sikerült, erről későbbiekben a zalaegerszegi szurkolók is meggyőződhettek. De ne szaladjunk ennyire előre...
A Mangasportban 2002-ben került föl az első kerethez, és kezdetben viszonylag keveset foglalkoztatta az ellenfelek kapusait. Mígnem 2005-ben jött az áttörés, 23 meccsen 10-szer betalált, s csapatával a kupát plusz a bajnoki aranyat is bezsebelte! Utóbbi a következő évben szintén összejött. Sőt, a 2006-os szuperkupa döntőben is diadalmaskodtak, a Téléstars elleni 4:1-re megnyert meccsen. Meye az első 2 gólt szerezte, a 4., majd a 8. percben. A győztes csapat kezdőjében amúgy még volt egy a magyar szurkolóknak talán ismerős név, az exgyőri Arséne Copa, aki mellesleg a Mangasport 3. találatát jegyezte.
A holland hátvéd 2011 nyarán érkezett a Fradihoz, két nap próbajáték után szerződtették.
Otten pályafutása a NEC Nijmegen csapatánál indult 2003-ban. Egy év múltán nagyot fordult vele a világ, a Feyenoord elcsábította. Ám a sztárklubban nem játszott egyetlen bajnokin sem. A rotterdamiak többször is kölcsönadták.
A román támadó a vajdahunyadi Corvinul Hunedoaránál kezdte profi karrierjét. Majd az Otelul Galatihoz ment, utánuk pedig az UTA Arad következett. A harmadosztályban az eddigiekhez képest jó idényt zárt, 28 meccsen 10-szer talált be.
Később a Farul Constantához került, innen még visszatért kis időre az aradiakhoz. Ám ezúttal adós maradt a gólokkal.
A labdarúgás alapjaival az egyik legjobb helyen, az Ajaxban ismerkedett meg.
21 évesen a Sparta Rotterdamhoz került. A csapatban 93 meccsen játszott, s 3-szor volt eredményes. Egy komoly sikert könyvelhetett el az itteni évei alatt, 92-ben a Sparta a hazai kupában a legjobb nyolcig jutott! 1993-ban Helder a Vitesséhez ment, mérlege 52 mérkőzés, 12 gól. Majd innen egy igazi sztárcsapatahoz vezetett az útja - az Arsenalhoz! A londoni gárdát angol válogatottak egész sora alkotta, mint Ian Wright, David Seaman, Tony Adams, Ray Parlour. Plusz pár idegenlégiós, pl. a dán John Jensen, vagy a szintén holland Dennis Bergkamp! Helder '95 február végén a Nottingham Forrest elleni győztes meccsen depütált az Arsenalban. Ez évben még a holland válogatottban is bemutatkozhatott! Angliai profiskodása során összesen 39 alkalommal lépett pályára több mint 2 év alatt. '96-ban kölcsönbe került a portugál Benficához, ahol súlyos sérülést szenvedett. Arsenalba való visszatérése után, mivel honfitársát, Marc Overmarst pont az ő posztjára igazolták, így esélye sem volt a kezdőcsapat közelébe férkőzni.
'97-ben végleg távozott, hazájába, a NAC Bredához. Azután rövid ideig megfordult Kínában, hogy utána újfent a NAc Bredánál focizzon.
Innen 1999-ben a Henk Ten Cate által dirigált MTK-hoz vezetett az útja. A Hungária körúton az egykoron Arsenalban focizó szélsőt nagy reményekkel várták, ám a holland szélső régi formájától nagyon messze volt, gyakorlatilag egy futballra alkalmas lábbal érkezett... Nem csoda, ha mindössze 9 alkalommal bizonyíthatott, s 1 gólt szerzett.
A kék-fehérek után újfent Hollandia következett, s szülőföldjén még több klubban megfordult 2003-as visszavonulásáig. Profi karrierje végeztével még pár évig amatör kluboknál szerepelt.
A Franciaorszában született, de togói felmenőkkel rendelkező játékos alacsonyabb osztályú francia kluboknál kezdett futballozni.
Aztán 2003-ban következett egy kisebb előrelépés, a francia másodosztályban érdekelt US Créteil igazolta le. Kezdetben még az első csapatban számítottak rá, ám a következő 2 évben már csupán a B csapatban vették számításba.
2007-ben szerződtette az nb2-es, de a fejutást megcélzó Lombard Pápa. A támadó középpályásként bevethető togói hamar a kezdőben találta magát, s ott is ragadt. Jó teljesítményt nyújtva, 27 meccsen 4 gólt szerzett a 2007-08-as idényben. Igazi szélsőként sok remek elfutást produkált a pálya jobbboldalán.
(Ahodikpe a DVTK-nál)
Sajnos azonban a pápaiaknak nem jött össze az nb1. Ahodikpét kölcsönadták egy évre az elsőosztályú Diósgyőrnek. Miskolcon is kedvelték a szurkolók a rendkívül dinamikus, erőteljes színesbőrű szélsőt. Bár a góllövéssel adós maradt, így sincs oka szégyenkezni, 25 bajnokin robotolhatott a jobbszélen. Sőt, 2009 tavaszán behívót kapott a togói valogatottba!
Az idény végén azután visszatért a Véber György által dirigált, időközben nb1-be jutott Lombardhoz.
2010 januárban,a bajnokság téli szünetében elköszönt a pápaiaktól, s Törökország felé vette az irányt. Az élvonalbeli Diyarbakirsporba. Egyelőre a váltás nem jött be az afrikai szélsőnek, a csapatban a 2010-es tavaszi szezon alatt elég karcsú játéklehetőséget kapott...
A szerb támadó hazájában, alacsonyabb osztályban kezdte profi karrierjét, ám ott olyan gólerősen szerepelt, hogy az elsőosztályú Cukaricki fantáziát látott benne, s 1995-ben leszerződtette.
Az első ligában gyengén ment neki a játék, s az idény közben külföldre igazolt, a PAOK Salonikihez. Ám a görögöknél sem sokszor keserítette meg a kapusok életét, ezért visszatért a Cukarickihez.
Régi-új klubjában fokozatosan egyre jobb formát mutatott, 1996-97-es szezonban 9 gólt ért el, a 1997-98-asban 11-et! 1998-ban megint külhon felé vette az irányt. Az izraeli Hapoel Haifához. Bár csapatával megnyerte a bajnokságot, egyéni teljesítménye viszont gyengére sikerült, csupán 3 találatot jegyzett.
Nem csoda, ha újból váltott, ezúttal Németországban próbált szerencsét. Előbb a Bundesliga 2-es Kickers Offenbachnál, majd a harmadosztályú Carl Zeiss Jenánál. Utóbbibban volt az eredményesebb, 2000-ben 11-szer talált a hábóba, 2001-ben 9-szer. A második szezonja végén a Jenával a 18. helyen zárt, s kiesett a harmadosztályból.
2001 nyarán a Fradiba igazolt. A zöld-fehéreknél különösen első idénye sikerült kiválóan, 31 meccsen 11 gólt szerzett, többek közt a Haladás, ETO, és az ősi rivális Újpest ellen is. A lilák elleni rangadókon a jugoszláv csatár mindig különösen felspannolva, gólerősen játszott, emiatt a szurkolók egyik nagy kedvencévé vált.
A 2001-02-es bajnoksban a szerb támadónál csapaton belül senki sem szerzett több találatot, így Jovic házi gólkirály lett!
(Jovic duplája a lilák ellen 2002-ben)
A következő szezonra alaposan beerősített a Fradi a csatársorban, így Jovic főleg a kispadról beállva próbálta segíteni a gárdát hajtós játékával. Míg a bajnokságban csupán 1 találatig jutott, a kupában fontos gólokat szerzett, s a szezon végén kupagyözelemnek is örülhetett! Ám mégis valami egészen másért maradhatott emlékezetes számára a szezon, főleg a vége.... A Fradi a bajnokságban újfent a csalódást jelentő 2. helyet hoztak össze, s ezt a drukkerek egy része nem tudta megemészteni... Az utolsó meccs végén tört ki a botrány. Sok elkeseredett szurkoló rohant a Fradi-pályára a találkozó lefújása után, s magukról megfeledkezve több saját játékost megvertek, Jovic is kapott pár ütést, rúgást... Ráadásul 4 meccses eltiltást is kapott a debreceni Bernáth Csabával való sportszerűtlen viselkedése miatt.
A történtek ellenére 2003 nyarán mégis szerződést hosszabított, bár voltak ajánlatai más kluboktól. Utolsó ferencvárosi éve roppant balszerencsésen alakult, egy hosszú Achilles-ín sérüléssel küszködött, emiatt csupán 2-szer játszhatott a 2003-04-es bajnokságban.
Végül 2004 áprilisában a még mindig lábadozó csatár maga kérte szerződésbontást, s közös megegyezéssel távozott a Fraditól. A zöld-fehéreknél Gera Zoltánnal, Tököli Attilával, Lipcsei Péterrel, Marek Penksával, Adem Kapiccsal játszhatott egy csapatban!
2004-ben abbahagyta a profi labdarúgást, s régi klubja, a Cukaricki technikai vezetője lett.
Amatőr szinten a svéd negyedosztályban föltűnt még rövid időre a pályán is.
A bosnyák támadó a Zvijezdivánál nevelkedett, majd az NK Slavonijához ment, ahol 13 meccsen 9-szer volt eredményes.
A 20 éves fiatal tehetség 2004-ben a horvát élvonalban szereplő Kamen Ingrad futballistája lett. Új csapatában elmaradt a várakozástól, mindössze egyetlen találat fűzödött nevéhez, úgyhogy 1.5 év múlva megköszönték neki az eddigieket.
Eközben az ifjú csatártehetség a bosnyák U-21-es válogatottban meghívót kapott, ahol többször jó teljesítményt nyújtott, s még gólt is szerzett a 2005-ös U-21-es EB-selejtezők során a San Marino elleni 5:1-re megnyert meccsen. Amúgy Bosznia U-21-es válogatottja csoportjában a 4. helyen végezvén kiesett.
2006 februárja Dajicot már a Fehérvár csapatában találta. A 2005-2006-os szezonban 3. lett a Vidivel, bár ehhez Dajic nem sokat tett hozzá, lévén egyszer sem talált a hálóba. Játszott a 2006 májusi Vasas elleni Magyar Kupa döntőn is csereként, ahol tizenegyespárbajban Dajic rontott... Ennek ellenére a kupát a Vidi zsebelte be!
A következő bajnokságban már jobban ment neki a góllövés, 8 találat fűzödik a nevéhez. 2008-ban újabb sikernek, Ligakupa győzelemnek örülhetett, melyben Dajicnak is voltak érdemei. A kupadöntő első meccséna bosnyák csatár szerezte a győztes gólt!
(Dajic góljai az nb1-ben)
Az idény végén Dajic Dél-Koreába távozott, a Jeonbuk Hyundai Motorshoz. Ázsiai csapatánál 8 mérkőzésen 4-szer volt eredményes. Majd visszatért Európába, a belga másodosztályba. Itt sem jött be a számítása, csupán 1 gólig jutott.
Ezután újra Kelet-Európába vezetett útja. A HNK Sibenikhez igazolt. A 2009-10-es pontvadászatban a csapattal a 4. helyen végzett. A horvát kupában is remekeltek, egészen a döntőig jutottak! Ott azonban a végső győztes, Hajduk Split jobbnak bizonyult. Dajic a kupaküzdelmek során 1 gólt jegyzett, az Osijek talált be. A bajnoki szezon során összesen 18-szor lépett pályára, 2 találatot szerezve. 2010 már szülőhazájában, Boszniában találta. 14 meccs, 2 gól volt a mérlege, a Tuzla a 6. lett a bosnyák Premier Ligában.
2011 nyarán - egy rövid ázsiai kiruccanás után - visszatért Magyarországra, a fővárosi Vasashoz.
Ilea pályafutása 1987-ben, a szatmári Olimpiánál indult el, ám 3 évvel később az Universtitatea Clujhoz távozott. Az ifjú csatár a kolozsváriaknál már megmutatta tehetségét, de mégsem számítottak rá. Így hamarosan a Gloria Bistrita csapatához került, ahol hasznos, jó játékossá vált. '94 április végén az ő góljávalnyerte meg a besztercei csapat a román kupát!
Talán e gólnak is köszönhető, hogy az nb1 egyik újonca, a DVSC perspektívát látott benne, s még tavasszal, a szezon hajrájára leigazolták. A Lokinál kiváló közegbe került, a népszerű sikeredző, Garamvölgyi Lajos volt az edző, a csapat pedig főként saját nevelésű fiatalokra épített, mint Sándor Tamás, Dombi Tibor, Madar Csaba. Sőt, Ileának jó pár honfitársa is a keret tagja volt, például Liviu Gojan. A román támadó bemutatkozása nem is sikerülhetett jobban, mindjárt az első két meccsén betalált!
A '94-'95-ös bajnokságban Ilea nemcsak csatárként, hanem sokszor a középpályán kapott szerepet, s bebizonyította, hogy hasznosan képes tejlesíteni, bárhol számíthat rá az edző. Az új szezonban visszakerült a régi posztjára, a támadósorába, s innentől ott játszatták tartósan. A bizalmat meg is hálálta, nagyüzemben kezdte termelni a gólokat. Sorozatban, négy egymást követő bajnokságban10 fölötti volt a gólátlaga! Sándor Tamás távoztával pedig kibérelte a házi góllövőlistán az első helyet.
Hamarosan alkalma nyílott nemzetközi szinten is megcsillogtatni képességét. Mivel a Loki szépen araszolgatott fölfelé a bajnokságban, 1998-ban kivívták a jogot, hogy szerepeljenek az UEFA Intertotó Kupában. A román csatár rögtön az 1. forduló visszavágóján, a fehérorosz Dnyepr Mogiljev ellen a kezdőben találta magát. S ha már ott volt, egy mesterhármast hintett a fehérosz csapatnak. A végeredmény amúgy 6:0 lett a Loki javára. Miután szerencsésen túljutottak a cseh Hradec Kralován, a 3. körben igazi nagy hallal került szembe a hajdúsági csapat, a Bundesliga 6. helyén végzett Hansa Rostockkal. A párharcot hatalmas meglepetésre a Loki nyerte, otthon 1:1, idegenben, Rostockban Ilea 11-esével 2:1! Ahogy az lenni szokott, minden sorozatnak vége szakad egyszer, a Loki menetelése a 4 fordulóig tartott, ahol a lengyel Ruch Chorzów kiejtette a magyarokat.
A szakmai stáb vezetője ekkor épp a még rutintalan Herczeg András volt, ám a bajnokságbeli gyengébb szereplés miatt hamarosan edzőváltásra került sor, visszajött Garamvölgyi. S a támadó szekcióban szintén történt változás, Ilea minőségi társat kapott Romániából Radu Sabo személyében. Tavaszra pedig összecsiszolódott az nb1 egyik legjobb csatárduója, Ilea és Sabo. A pályán remekül megértették egymást, s a gyengélkedő Loki tavasszal szinte megtáltosodott, otthon a Fradit például egy laza 6:1-gyel küldték haza Ilea 2, Sabo 3 góljával.
(Ilea két gólja a 6:1-es Fradi verésnél!)
De emlékezetes a III. Kerület elleni meccs is, amelyen Ilea mesterhármast ért el!
A Loki végül a 9. helyet szerezte meg a bajnokságban, ám a Magyar Kupában viszont története során először bejutott a döntőbe, ahol 2:1-re nyert a Tatabányával szemben! Ilea és Sabo ezúttal nem lőttek gólt.
Ileának a '98-'99-es messze a legeredményesebb szezonja volt, Intertotóban játszott, kupagyőztes lett, s a bajnokság góllövő listáján a 2. helyen végzett bizonyos Illés Béla mögött!
Nem csoda, ha az idény után az MTK megkereste, s elhappolta a hajdúságiaktól. A Hungária körúton aztán a liga félelmetes támadósorát alkothatta volna Illés Bélával, Kenesei Krisztiánnal s Egressy Gáborral. Ám sajnos másként alakult... Ilea hamar lesérült, s egy jó darabig sérülésekkel, alig tudott pályára lépni, a '99-'00-es szezonban mindössze 3 gólt szerzett. 2000-ben a Videotonhoz igazolt, ott 2-szer talált be.
A fehérváriak után elhagyta Magyarországot, s hazájában, a Gloria Bistritánál vezetett le, majd az Olimpiában a '01-'02-es szezonban. A szatmáriakon a rutinos csatár sem tudott segíteni, a 13. pozícióban végezve kiestek a másodosztályból. Ezután a román támadó föltűnt alacsonyabb ligában, az Oasul Negrestinél, majd befejezte a profi futballt.
A montenegrói származású játékos Dániában, a B.93 klubjánál kezdett futballozni. Igen fiatalon, 17 évesen bemutatkozhatott az elsőosztályban.
Három évvel később Lekic távozott, alacsonyabb osztályba, a BK Avartához. Itt nagyon belelendült a gólgyártásba, 16 alkalommal talált be, mindezt 15 meccsen. A fiatal tehetség következő klubja a Herfolge BK volt, ahol folytatta jó sorozatát, 13 meccsen játszott, 9 gólt jegyzett. Ezután rövid ideig a harmadik ligás Fremad Amagerben szerepelt.
2003 nyarán a másodosztályú Silkeborg következett. Első idénye fantasztikusra sikerült, csapata feljutott az élvonalba, Lekic pedig 26 találatával gólkirály lett!
A bombaformában lévő támadó egyszeriben kapós lett, és szerződést ajánlott neki egy spanyol második ligás együttes. A hispánoknál jóval mérsékeltebb teljesítményt nyújtott, igaz ugyan, ebben közrejátszott térdsérülése is.
Mindenesetre nem a legkellemesebb emlékekkel távozott a spanyoloktól, s 2006-ban hazatért Dániába. Az élvonal bronzérmeséhez, az UEFA-Kupában induló Odense BK együtteséhez. Az UEFA-Kupában bravúrosan szerepelt a gárda, a Hertha BSC-t kiejtve bejutottak a csoportkörbe. Ám ott kemény ellenfelekkel kerültek össze a dánok - AC Parma, Osasuna, Lens ésHeerenveen. Utóbbiakat sikerült legyőzniük Lekic 2 góljának köszönhetően! Végülis a 4. helyen végzett az Odense, s ezzel számukra befejeződött az UEFA-Kupa. A bajnokságban ellenben gyengén ment Lekicnek, egyszer sem talált a hálóba.
Ezért a téli szünetben, 2007 februárjában a dánok kölcsönadták a ZTE-nek. A Zalaiak keretét erősítette ekkoriban Kocsárdi Gergő, Darko Ljubjevic, Sebők József, WaltnerRóbert. A dán támadó hamar kiemelkedett az nb1 mezőnyében, minden megmozdulásán látszott, hogy igazi profi játékos. A legemlékezetesebb momentuma a Kispest elleni óriási bombagólja volt.
(Lekic gyönyörű, 35 méteres bombagólja a ZTE-Honvéd meccsen)
Lekic sajnos nem sokat időzött Magyarországon, mivel az Odense még a tavaszi idény vége előtt visszarendelte, s eladta az Esbjergnek. A bemutatkozása kiválóan sikerült új csapatában, rögtön a 2. fordulóban mesterhármast lőtt a Viborgnak! Ezután azonban egyre kevesebb lehetőséget kapott a szakmai stábtól, sokszor csak csereként küldték pályára, így összesen 23 meccsen 6 gólig jutott...
2008-ban újra klubot váltott, visszatért régi sikereinek színhelyére, az épp másodosztályban dekkoló Silkeborghoz, előbb kölcsönben, majd végleg. Az ismerős környezetben Lekic formába lendült, s 20 találatával az élvonalba lőtte csapatát. Lekic pedig megint gólkirály lett a másodosztályban! A 2009-2010-es bajnokságnak immár az élvonalban vághatott neki a Silkeborggal, az újonc 8. lett, a jó eredményből Lekic 13 találattal vette ki részét. Eközben kiváló teljesítményének köszönhetően a gólerős támadót 2010 elején behívták a dán ligaválogatottba, és mindjárt depütálásakor gólt szerzett Szingapúr ellen. A találkozón a dánok győztek 5:1-re.
A 2010-11-es szezon azonban halványabbra sikeredett klubszinten, csak 4 gólig jutott.
2011 tavaszán klubot váltott, sőt, földrészt is, aláírt az amerikai New England Revolution-höz.
Usvat a nagyváradi Bihor Fc-nél kezdett focizni, majd 3 év múltán már a Farul constantában rúgta bőrt.
'96 nyarán szerződőtt az nb1-be, első magyarországi állomása a Haladás volt. A szombathelyieknél gyorsan beilleszkedett, s a középpályán kihagyhatatlanná vált a baloldalon. 27 meccsen játszott, azokon 4 gólt szerezvén. A BVSC, Pécs, Újpest, és a Siófok ellen talált be. A vas megyeiek a 96-97-es évadot tizedikként fejezték be.
A következő évben a román középpályás Budaspestre került, a BVSC-hez. A zuglóiaknál egy ütős keret jött össze. A csapathoz tartozott például Erős Károly, Aleksandr Bondarenko, Füzi Ákos s nem utolsósorban a későbbi sokszoros bajnok Komlósi Ádám.
Ehhez képest az idény végén be kellett érniük a 10. hellyel. Usvatra végig a kezdőben számítottak. A 98-99-es szezonnak nem a legjobb vágott neki a vasutas csapat... Az anyagi helyzetük megrendült, az alapemberek közül sokan távoztak, a helyükre érkezettek pedig nem bizonyultak megfeleő erősítésnek. A román ballábas középpályás továbbra is alapember volt, ám a csapat meredek zuhant lefelé a tabellán. A fordulásnál kieső pozícióban teleltek. Ezért a vasutasok beerősítettek a legendás Dömével vagyis Détári Lajossal. De sajnos így sem kerülhették el a kiesést...
Usvat elhagyta a gárdát, s egy félidény erejéig Cegléden focizott. A kis kitérő után 2000-ben a Nagykanizsa alkalmazásába állt, ám félév után újra váltott, mivel a kanizsaiak búcsúztak az elsőosztálytól.
Ezúttal a Videoton hívására mondott igent. A Vidivel 8. lett a bajnokságban, a kupában viszont egészen a döntőig jutottak, ott azonban a Loki súlyos, 5:2-es vereséget mért rájuk.
2002-ben újfent klubot cserélt a román légiós, ám ezúttal nem ment túl messzire, csak a Balaton partjára. Siófokon ekkor nagyon jó közösség alakult, kiváló csapategység, rutinos játékosokkal. Mint Kuttor Attila, Erős Károly, Sipeki István, Csordás Csaba és... Daniel Usvat. A minőségi szakmai munkára pedig Csank János, majd Csertői Aurél volt a garancia. A csapat pedig nagy meglepetésre remekül teljesített, 2003-ban 5. lett, míg 2004-ben 4. Utóbbi évben sokáig a tabellát is vezették! Kétségkívül ezek voltak Usvat pályáfutásának legjobb évei. Siófokon Usvat rendszeresen pályára léphetett, bár sokszor csereként számoltak vele, de így is hasznos tagja tudott lenni a gárdának. Jó megmozdulásai mellett góljaival is. A 2002-2003-as idényben volt négyszer volt eredményes. Különösen jól ment a góllövés 4. és a 6. forduló közt, amikor mindhárom meccsen betalált.
Usvat 2 évet töltött a balatoni gárdában, 2004-ben Pápára igazolt, s itt fejezte be pályáfutását.
A montenegrói játékos 1990-ben kezdett el futballozni az akkor még létező Jugoszláviában. Kezdetben alacsonyabb osztályban, majd 1994-ben a Radnicki Belgrádhoz került, s itt bemutatkozhatott az élvonalban is. Az első idénye egészen kiválóra sikerült, hátvéd létére három gólt szerzett!
Két év elteltével váltott, az FK Zemunnak mondott igent. A bajnokság egyik középcsapatának számító Zemunban is megállta helyét, az itt töltött három éve alatt 58 meccsen játszott. Különösen a '97-'98-as szezonja sikerült jól, amikor szinte minden találkozón pályára lépett a bajnokságban 6. helyen végző csapatban.
1999-ben kipróbálta magát Nyugat-Európában, a belga második vonalban. Ám egy év múlva már újra a jugoszláv elsőosztályban kergette a labdát, ezúttal az újonc Zeta Golubovcinél. Bár csapata nem parádézott a bajnokságban, ám a 28 esztendős, rutinos focistára nem lehetett panasz. Három fontos találatot is szerzett. A 8. fordulóban pont régi csapata a Zemun ellen juttatta a hálóba az egyenlítő gólt. A Zeta a 2000-01-es idényt a 13. helyen zárta. Ám ha a bajnokságban nem is, a kupában annál inkább villogtak. A negyeddöntőig meneteltek, ott azonban a Mladost Apatin erősebbnek bizonyult náluk. Lambulic egyébként ebben a sorozatban szintén betalált, egyszer a Kragujevac elleni nyolcaddöntőbeli összecsapáson.
2002 tavaszán csapatot, s egyben országot váltott - az MTK-hoz igazolt. A kék-fehérek azokban az években a a délszláv vonalat erőltették, így Lambulic számos honfitársával játszhatott egy csapatban, például Goran Jezdimiroviccsal vagy Bojan Laziccsal.
Lambulic első MTK-s évében még kevés találkozón szerepelt.
A következő, 2002-03-as szezon közben a Sopronnak adták kölcsön, miközben a Hungária körútiak megnyerték a bajnokságot. Lambulic a Sopronnál alapember lett, 40 meccsen bizonyíthatott.
A kölcsönidő leteltével 2004-ben tért vissza az MTK-hoz, ahol a helyzet jelentősen megváltozot, a jugoszláv különítményből csupán ő és Jezdimirivoc maradtak. Lambuliccsal ekkortól kezdőként számítottak a hátsó alakzatban. Határozott játéka s rutinja miatt éveken át kulcsember lett a védelem középső tengelyében. Kiváló párost alkotott Juhász Rolanddal, később Rodenbücher Istvánnal, Pintér Ádámmal.
A kék-fehéreknél történő újabb koncepcióváltás következtében - melynek lényege, hogy az utánpótlásból kikerülő fiatalokat kezdték el beépíteni a csapatba - Lambulic, Végh Zoltán kapussal együtt a keret legrutinosabbja lett. A montenegrói hátvéd legjobb idénye alighanem a 2007-08-as volt, amikor bajnoki címet, szuperkupa-győzelmetünnepelhetett az MTK-val, s mellesleg 7 gólt is szerzett. Ezekből kettőt a REAC elleni találkozón, mely tulajdonképp döntő fontosságú volt, mivel az üldöző Debrecen immár behozhatatlan hátrányba került.
(Lambulic 2 gólja a REAC-MTK-n 2008-ban)
2009-ben végül Lambulic is a fiatalítás "áldozata" lett. Így a 2009-10-es bajnokságnak új csapattal, az Újpesttel vágott neki, ám csak kiegészítő emberként számoltak vele. Ezért tavasszal újra váltott, a Kecskemét ajánlatára igent mondott. Lambulic a KTE addig ingatag védelmének magabiztosságot adva rengeteget tett új klubja nb1-ben maradásáért. Sőt, nemcsak a védekezésben, de a támadásban is. A véghajrában, a 29. fordulóban a Hungária körútiak ellen az ő beadását váltotta gólra Némedi Norbert.
S mint később kiderült, ez a győzelmet jelentette régi klubjával szemben. A montenegrói védő Kecskeméten fejezte be pályafutását 2010. októberében.
Zeleznik
PAOK Saloniki
Hapoel Haifa
Kickers Offenbach
IFK Tidaholm
Shanghai East Asia
Nicolae Cornel Ilea
Olimpia Satu Mare (Szatmár) 
FK Buducnost Podgorica 