A labdarúgás alapjaival az egyik legjobb helyen, az Ajaxban ismerkedett meg.
21 évesen a Sparta Rotterdamhoz került. A csapatban 93 meccsen játszott, s 3-szor volt eredményes. Egy komoly sikert könyvelhetett el az itteni évei alatt, 92-ben a Sparta a hazai kupában a legjobb nyolcig jutott! 1993-ban Helder a Vitesséhez ment, mérlege 52 mérkőzés, 12 gól. Majd innen egy igazi sztárcsapatahoz vezetett az útja - az Arsenalhoz! A londoni gárdát angol válogatottak egész sora alkotta, mint Ian Wright, David Seaman, Tony Adams, Ray Parlour. Plusz pár idegenlégiós, pl. a dán John Jensen, vagy a szintén holland Dennis Bergkamp! Helder '95 február végén a Nottingham Forrest elleni győztes meccsen depütált az Arsenalban. Ez évben még a holland válogatottban is bemutatkozhatott! Angliai profiskodása során összesen 39 alkalommal lépett pályára több mint 2 év alatt. '96-ban kölcsönbe került a portugál Benficához, ahol súlyos sérülést szenvedett. Arsenalba való visszatérése után, mivel honfitársát, Marc Overmarst pont az ő posztjára igazolták, így esélye sem volt a kezdőcsapat közelébe férkőzni.
'97-ben végleg távozott, hazájába, a NAC Bredához. Azután rövid ideig megfordult Kínában, hogy utána újfent a NAc Bredánál focizzon.
Innen 1999-ben a Henk Ten Cate által dirigált MTK-hoz vezetett az útja. A Hungária körúton az egykoron Arsenalban focizó szélsőt nagy reményekkel várták, ám a holland szélső régi formájától nagyon messze volt, gyakorlatilag egy futballra alkalmas lábbal érkezett... Nem csoda, ha mindössze 9 alkalommal bizonyíthatott, s 1 gólt szerzett.
A kék-fehérek után újfent Hollandia következett, s szülőföldjén még több klubban megfordult 2003-as visszavonulásáig. Profi karrierje végeztével még pár évig amatör kluboknál szerepelt.
A Franciaorszában született, de togói felmenőkkel rendelkező játékos alacsonyabb osztályú francia kluboknál kezdett futballozni.
Aztán 2003-ban következett egy kisebb előrelépés, a francia másodosztályban érdekelt US Créteil igazolta le. Kezdetben még az első csapatban számítottak rá, ám a következő 2 évben már csupán a B csapatban vették számításba.
2007-ben szerződtette az nb2-es, de a fejutást megcélzó Lombard Pápa. A támadó középpályásként bevethető togói hamar a kezdőben találta magát, s ott is ragadt. Jó teljesítményt nyújtva, 27 meccsen 4 gólt szerzett a 2007-08-as idényben. Igazi szélsőként sok remek elfutást produkált a pálya jobbboldalán.
(Ahodikpe a DVTK-nál)
Sajnos azonban a pápaiaknak nem jött össze az nb1. Ahodikpét kölcsönadták egy évre az elsőosztályú Diósgyőrnek. Miskolcon is kedvelték a szurkolók a rendkívül dinamikus, erőteljes színesbőrű szélsőt. Bár a góllövéssel adós maradt, így sincs oka szégyenkezni, 25 bajnokin robotolhatott a jobbszélen. Sőt, 2009 tavaszán behívót kapott a togói valogatottba!
Az idény végén azután visszatért a Véber György által dirigált, időközben nb1-be jutott Lombardhoz.
2010 januárban,a bajnokság téli szünetében elköszönt a pápaiaktól, s Törökország felé vette az irányt. Az élvonalbeli Diyarbakirsporba. Egyelőre a váltás nem jött be az afrikai szélsőnek, a csapatban a 2010-es tavaszi szezon alatt elég karcsú játéklehetőséget kapott...
A szerb támadó hazájában, alacsonyabb osztályban kezdte profi karrierjét, ám ott olyan gólerősen szerepelt, hogy az elsőosztályú Cukaricki fantáziát látott benne, s 1995-ben leszerződtette.
Az első ligában gyengén ment neki a játék, s az idény közben külföldre igazolt, a PAOK Salonikihez. Ám a görögöknél sem sokszor keserítette meg a kapusok életét, ezért visszatért a Cukarickihez.
Régi-új klubjában fokozatosan egyre jobb formát mutatott, 1996-97-es szezonban 9 gólt ért el, a 1997-98-asban 11-et! 1998-ban megint külhon felé vette az irányt. Az izraeli Hapoel Haifához. Bár csapatával megnyerte a bajnokságot, egyéni teljesítménye viszont gyengére sikerült, csupán 3 találatot jegyzett.
Nem csoda, ha újból váltott, ezúttal Németországban próbált szerencsét. Előbb a Bundesliga 2-es Kickers Offenbachnál, majd a harmadosztályú Carl Zeiss Jenánál. Utóbbibban volt az eredményesebb, 2000-ben 11-szer talált a hábóba, 2001-ben 9-szer. A második szezonja végén a Jenával a 18. helyen zárt, s kiesett a harmadosztályból.
2001 nyarán a Fradiba igazolt. A zöld-fehéreknél különösen első idénye sikerült kiválóan, 31 meccsen 11 gólt szerzett, többek közt a Haladás, ETO, és az ősi rivális Újpest ellen is. A lilák elleni rangadókon a jugoszláv csatár mindig különösen felspannolva, gólerősen játszott, emiatt a szurkolók egyik nagy kedvencévé vált.
A 2001-02-es bajnoksban a szerb támadónál csapaton belül senki sem szerzett több találatot, így Jovic házi gólkirály lett!
(Jovic duplája a lilák ellen 2002-ben)
A következő szezonra alaposan beerősített a Fradi a csatársorban, így Jovic főleg a kispadról beállva próbálta segíteni a gárdát hajtós játékával. Míg a bajnokságban csupán 1 találatig jutott, a kupában fontos gólokat szerzett, s a szezon végén kupagyözelemnek is örülhetett! Ám mégis valami egészen másért maradhatott emlékezetes számára a szezon, főleg a vége.... A Fradi a bajnokságban újfent a csalódást jelentő 2. helyet hoztak össze, s ezt a drukkerek egy része nem tudta megemészteni... Az utolsó meccs végén tört ki a botrány. Sok elkeseredett szurkoló rohant a Fradi-pályára a találkozó lefújása után, s magukról megfeledkezve több saját játékost megvertek, Jovic is kapott pár ütést, rúgást... Ráadásul 4 meccses eltiltást is kapott a debreceni Bernáth Csabával való sportszerűtlen viselkedése miatt.
A történtek ellenére 2003 nyarán mégis szerződést hosszabított, bár voltak ajánlatai más kluboktól. Utolsó ferencvárosi éve roppant balszerencsésen alakult, egy hosszú Achilles-ín sérüléssel küszködött, emiatt csupán 2-szer játszhatott a 2003-04-es bajnokságban.
Végül 2004 áprilisában a még mindig lábadozó csatár maga kérte szerződésbontást, s közös megegyezéssel távozott a Fraditól. A zöld-fehéreknél Gera Zoltánnal, Tököli Attilával, Lipcsei Péterrel, Marek Penksával, Adem Kapiccsal játszhatott egy csapatban!
2004-ben abbahagyta a profi labdarúgást, s régi klubja, a Cukaricki technikai vezetője lett.
Amatőr szinten a svéd negyedosztályban föltűnt még rövid időre a pályán is.
A bosnyák támadó a Zvijezdivánál nevelkedett, majd az NK Slavonijához ment, ahol 13 meccsen 9-szer volt eredményes.
A 20 éves fiatal tehetség 2004-ben a horvát élvonalban szereplő Kamen Ingrad futballistája lett. Új csapatában elmaradt a várakozástól, mindössze egyetlen találat fűzödött nevéhez, úgyhogy 1.5 év múlva megköszönték neki az eddigieket.
Eközben az ifjú csatártehetség a bosnyák U-21-es válogatottban meghívót kapott, ahol többször jó teljesítményt nyújtott, s még gólt is szerzett a 2005-ös U-21-es EB-selejtezők során a San Marino elleni 5:1-re megnyert meccsen. Amúgy Bosznia U-21-es válogatottja csoportjában a 4. helyen végezvén kiesett.
2006 februárja Dajicot már a Fehérvár csapatában találta. A 2005-2006-os szezonban 3. lett a Vidivel, bár ehhez Dajic nem sokat tett hozzá, lévén egyszer sem talált a hálóba. Játszott a 2006 májusi Vasas elleni Magyar Kupa döntőn is csereként, ahol tizenegyespárbajban Dajic rontott... Ennek ellenére a kupát a Vidi zsebelte be!
A következő bajnokságban már jobban ment neki a góllövés, 8 találat fűzödik a nevéhez. 2008-ban újabb sikernek, Ligakupa győzelemnek örülhetett, melyben Dajicnak is voltak érdemei. A kupadöntő első meccséna bosnyák csatár szerezte a győztes gólt!
(Dajic góljai az nb1-ben)
Az idény végén Dajic Dél-Koreába távozott, a Jeonbuk Hyundai Motorshoz. Ázsiai csapatánál 8 mérkőzésen 4-szer volt eredményes. Majd visszatért Európába, a belga másodosztályba. Itt sem jött be a számítása, csupán 1 gólig jutott.
Ezután újra Kelet-Európába vezetett útja. A HNK Sibenikhez igazolt. A 2009-10-es pontvadászatban a csapattal a 4. helyen végzett. A horvát kupában is remekeltek, egészen a döntőig jutottak! Ott azonban a végső győztes, Hajduk Split jobbnak bizonyult. Dajic a kupaküzdelmek során 1 gólt jegyzett, az Osijek talált be. A bajnoki szezon során összesen 18-szor lépett pályára, 2 találatot szerezve. 2010 már szülőhazájában, Boszniában találta. 14 meccs, 2 gól volt a mérlege, a Tuzla a 6. lett a bosnyák Premier Ligában.
2011 nyarán - egy rövid ázsiai kiruccanás után - visszatért Magyarországra, a fővárosi Vasashoz.
Ilea pályafutása 1987-ben, a szatmári Olimpiánál indult el, ám 3 évvel később az Universtitatea Clujhoz távozott. Az ifjú csatár a kolozsváriaknál már megmutatta tehetségét, de mégsem számítottak rá. Így hamarosan a Gloria Bistrita csapatához került, ahol hasznos, jó játékossá vált. '94 április végén az ő góljávalnyerte meg a besztercei csapat a román kupát!
Talán e gólnak is köszönhető, hogy az nb1 egyik újonca, a DVSC perspektívát látott benne, s még tavasszal, a szezon hajrájára leigazolták. A Lokinál kiváló közegbe került, a népszerű sikeredző, Garamvölgyi Lajos volt az edző, a csapat pedig főként saját nevelésű fiatalokra épített, mint Sándor Tamás, Dombi Tibor, Madar Csaba. Sőt, Ileának jó pár honfitársa is a keret tagja volt, például Liviu Gojan. A román támadó bemutatkozása nem is sikerülhetett jobban, mindjárt az első két meccsén betalált!
A '94-'95-ös bajnokságban Ilea nemcsak csatárként, hanem sokszor a középpályán kapott szerepet, s bebizonyította, hogy hasznosan képes tejlesíteni, bárhol számíthat rá az edző. Az új szezonban visszakerült a régi posztjára, a támadósorába, s innentől ott játszatták tartósan. A bizalmat meg is hálálta, nagyüzemben kezdte termelni a gólokat. Sorozatban, négy egymást követő bajnokságban10 fölötti volt a gólátlaga! Sándor Tamás távoztával pedig kibérelte a házi góllövőlistán az első helyet.
Hamarosan alkalma nyílott nemzetközi szinten is megcsillogtatni képességét. Mivel a Loki szépen araszolgatott fölfelé a bajnokságban, 1998-ban kivívták a jogot, hogy szerepeljenek az UEFA Intertotó Kupában. A román csatár rögtön az 1. forduló visszavágóján, a fehérorosz Dnyepr Mogiljev ellen a kezdőben találta magát. S ha már ott volt, egy mesterhármast hintett a fehérosz csapatnak. A végeredmény amúgy 6:0 lett a Loki javára. Miután szerencsésen túljutottak a cseh Hradec Kralován, a 3. körben igazi nagy hallal került szembe a hajdúsági csapat, a Bundesliga 6. helyén végzett Hansa Rostockkal. A párharcot hatalmas meglepetésre a Loki nyerte, otthon 1:1, idegenben, Rostockban Ilea 11-esével 2:1! Ahogy az lenni szokott, minden sorozatnak vége szakad egyszer, a Loki menetelése a 4 fordulóig tartott, ahol a lengyel Ruch Chorzów kiejtette a magyarokat.
A szakmai stáb vezetője ekkor épp a még rutintalan Herczeg András volt, ám a bajnokságbeli gyengébb szereplés miatt hamarosan edzőváltásra került sor, visszajött Garamvölgyi. S a támadó szekcióban szintén történt változás, Ilea minőségi társat kapott Romániából Radu Sabo személyében. Tavaszra pedig összecsiszolódott az nb1 egyik legjobb csatárduója, Ilea és Sabo. A pályán remekül megértették egymást, s a gyengélkedő Loki tavasszal szinte megtáltosodott, otthon a Fradit például egy laza 6:1-gyel küldték haza Ilea 2, Sabo 3 góljával.
(Ilea két gólja a 6:1-es Fradi verésnél!)
De emlékezetes a III. Kerület elleni meccs is, amelyen Ilea mesterhármast ért el!
A Loki végül a 9. helyet szerezte meg a bajnokságban, ám a Magyar Kupában viszont története során először bejutott a döntőbe, ahol 2:1-re nyert a Tatabányával szemben! Ilea és Sabo ezúttal nem lőttek gólt.
Ileának a '98-'99-es messze a legeredményesebb szezonja volt, Intertotóban játszott, kupagyőztes lett, s a bajnokság góllövő listáján a 2. helyen végzett bizonyos Illés Béla mögött!
Nem csoda, ha az idény után az MTK megkereste, s elhappolta a hajdúságiaktól. A Hungária körúton aztán a liga félelmetes támadósorát alkothatta volna Illés Bélával, Kenesei Krisztiánnal s Egressy Gáborral. Ám sajnos másként alakult... Ilea hamar lesérült, s egy jó darabig sérülésekkel, alig tudott pályára lépni, a '99-'00-es szezonban mindössze 3 gólt szerzett. 2000-ben a Videotonhoz igazolt, ott 2-szer talált be.
A fehérváriak után elhagyta Magyarországot, s hazájában, a Gloria Bistritánál vezetett le, majd az Olimpiában a '01-'02-es szezonban. A szatmáriakon a rutinos csatár sem tudott segíteni, a 13. pozícióban végezve kiestek a másodosztályból. Ezután a román támadó föltűnt alacsonyabb ligában, az Oasul Negrestinél, majd befejezte a profi futballt.
A montenegrói származású játékos Dániában, a B.93 klubjánál kezdett futballozni. Igen fiatalon, 17 évesen bemutatkozhatott az elsőosztályban.
Három évvel később Lekic távozott, alacsonyabb osztályba, a BK Avartához. Itt nagyon belelendült a gólgyártásba, 16 alkalommal talált be, mindezt 15 meccsen. A fiatal tehetség következő klubja a Herfolge BK volt, ahol folytatta jó sorozatát, 13 meccsen játszott, 9 gólt jegyzett. Ezután rövid ideig a harmadik ligás Fremad Amagerben szerepelt.
2003 nyarán a másodosztályú Silkeborg következett. Első idénye fantasztikusra sikerült, csapata feljutott az élvonalba, Lekic pedig 26 találatával gólkirály lett!
A bombaformában lévő támadó egyszeriben kapós lett, és szerződést ajánlott neki egy spanyol második ligás együttes. A hispánoknál jóval mérsékeltebb teljesítményt nyújtott, igaz ugyan, ebben közrejátszott térdsérülése is.
Mindenesetre nem a legkellemesebb emlékekkel távozott a spanyoloktól, s 2006-ban hazatért Dániába. Az élvonal bronzérmeséhez, az UEFA-Kupában induló Odense BK együtteséhez. Az UEFA-Kupában bravúrosan szerepelt a gárda, a Hertha BSC-t kiejtve bejutottak a csoportkörbe. Ám ott kemény ellenfelekkel kerültek össze a dánok - AC Parma, Osasuna, Lens ésHeerenveen. Utóbbiakat sikerült legyőzniük Lekic 2 góljának köszönhetően! Végülis a 4. helyen végzett az Odense, s ezzel számukra befejeződött az UEFA-Kupa. A bajnokságban ellenben gyengén ment Lekicnek, egyszer sem talált a hálóba.
Ezért a téli szünetben, 2007 februárjában a dánok kölcsönadták a ZTE-nek. A Zalaiak keretét erősítette ekkoriban Kocsárdi Gergő, Darko Ljubjevic, Sebők József, WaltnerRóbert. A dán támadó hamar kiemelkedett az nb1 mezőnyében, minden megmozdulásán látszott, hogy igazi profi játékos. A legemlékezetesebb momentuma a Kispest elleni óriási bombagólja volt.
(Lekic gyönyörű, 35 méteres bombagólja a ZTE-Honvéd meccsen)
Lekic sajnos nem sokat időzött Magyarországon, mivel az Odense még a tavaszi idény vége előtt visszarendelte, s eladta az Esbjergnek. A bemutatkozása kiválóan sikerült új csapatában, rögtön a 2. fordulóban mesterhármast lőtt a Viborgnak! Ezután azonban egyre kevesebb lehetőséget kapott a szakmai stábtól, sokszor csak csereként küldték pályára, így összesen 23 meccsen 6 gólig jutott...
2008-ban újra klubot váltott, visszatért régi sikereinek színhelyére, az épp másodosztályban dekkoló Silkeborghoz, előbb kölcsönben, majd végleg. Az ismerős környezetben Lekic formába lendült, s 20 találatával az élvonalba lőtte csapatát. Lekic pedig megint gólkirály lett a másodosztályban! A 2009-2010-es bajnokságnak immár az élvonalban vághatott neki a Silkeborggal, az újonc 8. lett, a jó eredményből Lekic 13 találattal vette ki részét. Eközben kiváló teljesítményének köszönhetően a gólerős támadót 2010 elején behívták a dán ligaválogatottba, és mindjárt depütálásakor gólt szerzett Szingapúr ellen. A találkozón a dánok győztek 5:1-re.
A 2010-11-es szezon azonban halványabbra sikeredett klubszinten, csak 4 gólig jutott.
2011 tavaszán klubot váltott, sőt, földrészt is, aláírt az amerikai New England Revolution-höz.
Usvat a nagyváradi Bihor Fc-nél kezdett focizni, majd 3 év múltán már a Farul constantában rúgta bőrt.
'96 nyarán szerződőtt az nb1-be, első magyarországi állomása a Haladás volt. A szombathelyieknél gyorsan beilleszkedett, s a középpályán kihagyhatatlanná vált a baloldalon. 27 meccsen játszott, azokon 4 gólt szerezvén. A BVSC, Pécs, Újpest, és a Siófok ellen talált be. A vas megyeiek a 96-97-es évadot tizedikként fejezték be.
A következő évben a román középpályás Budaspestre került, a BVSC-hez. A zuglóiaknál egy ütős keret jött össze. A csapathoz tartozott például Erős Károly, Aleksandr Bondarenko, Füzi Ákos s nem utolsósorban a későbbi sokszoros bajnok Komlósi Ádám.
Ehhez képest az idény végén be kellett érniük a 10. hellyel. Usvatra végig a kezdőben számítottak. A 98-99-es szezonnak nem a legjobb vágott neki a vasutas csapat... Az anyagi helyzetük megrendült, az alapemberek közül sokan távoztak, a helyükre érkezettek pedig nem bizonyultak megfeleő erősítésnek. A román ballábas középpályás továbbra is alapember volt, ám a csapat meredek zuhant lefelé a tabellán. A fordulásnál kieső pozícióban teleltek. Ezért a vasutasok beerősítettek a legendás Dömével vagyis Détári Lajossal. De sajnos így sem kerülhették el a kiesést...
Usvat elhagyta a gárdát, s egy félidény erejéig Cegléden focizott. A kis kitérő után 2000-ben a Nagykanizsa alkalmazásába állt, ám félév után újra váltott, mivel a kanizsaiak búcsúztak az elsőosztálytól.
Ezúttal a Videoton hívására mondott igent. A Vidivel 8. lett a bajnokságban, a kupában viszont egészen a döntőig jutottak, ott azonban a Loki súlyos, 5:2-es vereséget mért rájuk.
2002-ben újfent klubot cserélt a román légiós, ám ezúttal nem ment túl messzire, csak a Balaton partjára. Siófokon ekkor nagyon jó közösség alakult, kiváló csapategység, rutinos játékosokkal. Mint Kuttor Attila, Erős Károly, Sipeki István, Csordás Csaba és... Daniel Usvat. A minőségi szakmai munkára pedig Csank János, majd Csertői Aurél volt a garancia. A csapat pedig nagy meglepetésre remekül teljesített, 2003-ban 5. lett, míg 2004-ben 4. Utóbbi évben sokáig a tabellát is vezették! Kétségkívül ezek voltak Usvat pályáfutásának legjobb évei. Siófokon Usvat rendszeresen pályára léphetett, bár sokszor csereként számoltak vele, de így is hasznos tagja tudott lenni a gárdának. Jó megmozdulásai mellett góljaival is. A 2002-2003-as idényben volt négyszer volt eredményes. Különösen jól ment a góllövés 4. és a 6. forduló közt, amikor mindhárom meccsen betalált.
Usvat 2 évet töltött a balatoni gárdában, 2004-ben Pápára igazolt, s itt fejezte be pályáfutását.
A montenegrói játékos 1990-ben kezdett el futballozni az akkor még létező Jugoszláviában. Kezdetben alacsonyabb osztályban, majd 1994-ben a Radnicki Belgrádhoz került, s itt bemutatkozhatott az élvonalban is. Az első idénye egészen kiválóra sikerült, hátvéd létére három gólt szerzett!
Két év elteltével váltott, az FK Zemunnak mondott igent. A bajnokság egyik középcsapatának számító Zemunban is megállta helyét, az itt töltött három éve alatt 58 meccsen játszott. Különösen a '97-'98-as szezonja sikerült jól, amikor szinte minden találkozón pályára lépett a bajnokságban 6. helyen végző csapatban.
1999-ben kipróbálta magát Nyugat-Európában, a belga második vonalban. Ám egy év múlva már újra a jugoszláv elsőosztályban kergette a labdát, ezúttal az újonc Zeta Golubovcinél. Bár csapata nem parádézott a bajnokságban, ám a 28 esztendős, rutinos focistára nem lehetett panasz. Három fontos találatot is szerzett. A 8. fordulóban pont régi csapata a Zemun ellen juttatta a hálóba az egyenlítő gólt. A Zeta a 2000-01-es idényt a 13. helyen zárta. Ám ha a bajnokságban nem is, a kupában annál inkább villogtak. A negyeddöntőig meneteltek, ott azonban a Mladost Apatin erősebbnek bizonyult náluk. Lambulic egyébként ebben a sorozatban szintén betalált, egyszer a Kragujevac elleni nyolcaddöntőbeli összecsapáson.
2002 tavaszán csapatot, s egyben országot váltott - az MTK-hoz igazolt. A kék-fehérek azokban az években a a délszláv vonalat erőltették, így Lambulic számos honfitársával játszhatott egy csapatban, például Goran Jezdimiroviccsal vagy Bojan Laziccsal.
Lambulic első MTK-s évében még kevés találkozón szerepelt.
A következő, 2002-03-as szezon közben a Sopronnak adták kölcsön, miközben a Hungária körútiak megnyerték a bajnokságot. Lambulic a Sopronnál alapember lett, 40 meccsen bizonyíthatott.
A kölcsönidő leteltével 2004-ben tért vissza az MTK-hoz, ahol a helyzet jelentősen megváltozot, a jugoszláv különítményből csupán ő és Jezdimirivoc maradtak. Lambuliccsal ekkortól kezdőként számítottak a hátsó alakzatban. Határozott játéka s rutinja miatt éveken át kulcsember lett a védelem középső tengelyében. Kiváló párost alkotott Juhász Rolanddal, később Rodenbücher Istvánnal, Pintér Ádámmal.
A kék-fehéreknél történő újabb koncepcióváltás következtében - melynek lényege, hogy az utánpótlásból kikerülő fiatalokat kezdték el beépíteni a csapatba - Lambulic, Végh Zoltán kapussal együtt a keret legrutinosabbja lett. A montenegrói hátvéd legjobb idénye alighanem a 2007-08-as volt, amikor bajnoki címet, szuperkupa-győzelmetünnepelhetett az MTK-val, s mellesleg 7 gólt is szerzett. Ezekből kettőt a REAC elleni találkozón, mely tulajdonképp döntő fontosságú volt, mivel az üldöző Debrecen immár behozhatatlan hátrányba került.
(Lambulic 2 gólja a REAC-MTK-n 2008-ban)
2009-ben végül Lambulic is a fiatalítás "áldozata" lett. Így a 2009-10-es bajnokságnak új csapattal, az Újpesttel vágott neki, ám csak kiegészítő emberként számoltak vele. Ezért tavasszal újra váltott, a Kecskemét ajánlatára igent mondott. Lambulic a KTE addig ingatag védelmének magabiztosságot adva rengeteget tett új klubja nb1-ben maradásáért. Sőt, nemcsak a védekezésben, de a támadásban is. A véghajrában, a 29. fordulóban a Hungária körútiak ellen az ő beadását váltotta gólra Némedi Norbert.
S mint később kiderült, ez a győzelmet jelentette régi klubjával szemben. A montenegrói védő Kecskeméten fejezte be pályafutását 2010. októberében.
A román támadó a váradi FC Bihornál kezdte el profi karrierjét.
Majd a '97-es nyári átigazolási időszak során a Vlaszák Gézát, Kocsárdi Gergőt, SebőkJózsefet soraiban tudó ZTE-hez vezetett az útja.
Casoltan az új csapatában kissé nehezen lendült bele a gólgyártásba. Első találatát csak a 8. fordulóban szerezte a Stadler FC elleni 4:0-ra megnyert meccsen. Ezt követően azonban beindult, s a szezon során további 8 találatot jegyezhetett. Így összesen 9 gólig jutott, ami egészen jónak volt mondható.
A következő, 98-99-as idény során kicsit elmaradt előző teljesítményétől, 6 gólig jutott, de végig a kezdőben számítottak rá.
(A '98-as ZTE-Diósgyőr meccsen Casoltan 2 gólja mellett adott egy gólpasszt. A mérkőzésen a hazaiak győztek 4:1-re.)
Nem véletlen, hogy a gólerős támadóra 1999 nyarán lecsapott a nemzetközi kupaszereplésre készülő Debrecen.
A hajdúsági gárdának épp égető szüksége volt minőségi csatárra, mivel a bajnokság végén elszerződött a csapat gólzsákja, a szintén román Ilea, így őt mindenképp pótolni kellett. Sajnos Casoltannak ez nem sikerült... A Lokiba nem igazán tudott beilleszkedni, teljesítménye jóval elmaradt aZ elvárttól - 9 mérkőzés, 1 gól... Ezért az év végén búcsút vettek tőle.
Hazatérve Romániába újra a másodsztályú FC Bihor csapatához igazolt. Az otthoni környezetben magára talált, s jó játékával, fontos góljaival sokat segítette a váradi gárdát, hogy bennmaradjanak a román másodosztályban. A bennmaradást jelentő, Chimica elleni találkozón Casoltan gólpasszt adott, sőt a saját kapu előtt is helytállt, egy jó szerelésével góltól mentette meg csapatát.
Később a temesvári Politechnicában és a zalatnai Minaurban játszott. Aktív pályafutása befejeztével az osztrák amatőrök közt szereplő SV Neustadtl játékos-edzője, majd edzője lett.
Banovits szlávos hangzású neve ellenére Ausztriában látta meg a napvilágot, és először Scheiblingkirchenben, a bécsi egyetem futballcsapatában kezdett el focizni. Eleinte az iskolai tanulmányai mellett focizott amatőrként, ám rendszeresen pályára léphetett.
Az egyik meccsen fedezte fel az Admira Wacker megfigyelője. 2000-ben nagy ugrás következett be életében - profiszerződést kínált neki az Admira.
A 2002-03-as bajnokságban már az első csapat keretében vették számításba, s játszhatott is a kezdőben. Jó formája miatt az osztrák U-21-es válogatottba is behívták! Úgy tűnt, a tehetséges fiatalra szép karrier várhat, ám egy súlyos malőr következtében kikerült az Admira keretéből... Mivel a Grazer AK elleni meccsen az ő hibájából szenvedtek vereséget, Banovits röviden adott haza, az ellenfél elcsípte a labdát, s gólt szerzett...
Miután az amatőrök közé száműzték, épp jókor jött a Pápa megkeresése, akik kölcsönvették addigi klubjától. A pápaiaknál 2 meccsen játszott, utána megköszönték neki a szolgálatait, s elbocsátották. Valamiért még további magyar csapatok némi fantáziát láttak benne - a Győri ETO és a Haladás.
Utóbbi kluboknál még kevesebb lehetőséghez jutott, így rövid úton hazatért Ausztriába, előbb a First Viennához, majd újra az Admira Wackerhez.
2008-ban végleg elhagyta régi csapatát, alacsonyabb osztályba igazolt, a regionalligában szereplő, SV Würmlához, ahol azóta is játszik. Banovits itt meghatározó játékossá vált, alighanem a keret egyik legrutinosabbja. Akadtak magyar csapattársai is, az ex-vasasos Imrik László és az ex-újpesti Lázár Bence személyében.
Érdekességként, az aktuális, 2009-10-es idényben, május 9-én éppen az Admira amatőrjeivel vívott meg a Würmla, természetesen Banovits a kezdőben kapott helyett. A meccset 4:3-ra nyerte a Würmla, és Banovits is kivette a részét a győzelemből egy góllal. Két évig szolgálta a csapatot, ezalatt 28 meccsen 3-szor bizonyult eredményesnek. 2010-ben a szintén regionalligás 1.SC Sollenauba szerződött.
Bajevszki a magyar bajnokság előtt a Vardar Skopje és az OFK Belgrád csapataiban focizott.
2003 tavaszán került a Győri ETO-hoz. Győrben annyira nem voltak elájulva tőle, pedig a lehetőséget megkapta a macedón - 28 mérkőzés, 7 gól... A 2003-04-es bajnokság tavaszi szakaszát már a Balaton Fc-ben játszotta végig.
Ám az idény végén innen is továbbállt, a Ferencváros invitálásának nem tudván ellenállni. A Fradiban, a 2004-05-ös idényben egészen kiválóan szerepelt, 10 találaig jutott. Messze ez volt pályafutásának eddigi legeredményesebb idénye! Különösképp, ha ehhez még hozzávesszük, hogy 2004 késő őszén az UEFA-csoportkörben mind a 4 találkozón játszott a Feyenoord, Schalke, Basel és a Hearts ellen.
A következő szezonjában már jócskán visszaesett, de ebben közrejátszott egy hosszú sérülés is.
2006-ban, a klub körüli zűrzavaros időszakban hagyta el az FTC-t. Előbb rövid időre Lengyelországba, majd a katari Al-Ahly Dohába szerződött. Itt sem maradt sokáig.
Az ázsiai kitérőt Belgium követte, az egykori KEK-győztes (1988) KV Mechelennél folytatta. A belga klub színeiben 2 gólt szerzett, az egyiket a patinás Club Bruges elleni 1:1-es meccsen.
A nyugati bajnokságból újra Európa keleti része felé vette az irányt. Visszatért hazájába, Macedoniába régi nevelőegyesületéhez.
2009-ben újra országot váltott - ezúttal Szlovákia következett, a DAC Dunajska Streda. A dunaszerdahelyieknél együtt futballozott a szintén ex-győri Regedei Csabával. A nagy múltú DAC-nál közönségkedvenc lett a macedón válogatottban is néhányszor jásztó csatár. Annak ellenére, hogy nem túl sok gólt szerzett. Ám volt, amelyiket épp a legjobbkor! A legutóbbi, 2009-10-es bajnokságban gyengécskén szerepeltek a csallóköziek a szlovák első ligában, megcsapta őket a kiesés szele... A 2010. május 15-én otthon rendezett Spartak Trnava elleni összecsapás létfontosságú volt. A dunaszerdahelyi szurkolók óriási biztatása mellett kínkeservesen sikerült 0:1-ről fordítani, s végül a győzelmet megszerezni. Így a Cordon Liga következő szezonját is a dunaszerdahelyi gárdával kezdi! Ebben pedig jelentős érdemeket szerzett Bajevszki is, miután ő lőtte a Spartak elleni egyenlítő gólt tizenegyesből!
(Bajevszki legszebb megmozdulásai, góljai)
2010-ben elhagyta Szlovákiát, és az albán Flsmurtari Vloréhez szerződött. A 2010-11-es bajnokságban az ezüstéremig jutott a csapattal. A macedón támadó 14 meccsen 2 gólt szerzett.
Darko Ljubojevic a ma már Boszniához tartozó Borac Banja Lukában kezdett el futballozni 1992-ben. Nevelőklubját 2 év múlva elhagyta ugyan, de később többször is visszatért.
A nagy tehetségnek tartott játékost a '95-ben az egyik szerbiai sztárcsapat, a Crvena Zvezda szemelte ki. A következő, '96-'97-es szezont a kezdő tizenegyben játszotta végig, s középpályásként 4 gólt is lőtt. A csapat a bajnokságban a második helyen végzett, az ősi rivális Patizannal szemben alulmaradt. Ám a kupával kárpótolták magukat. Az akkori játékosállományuk erejét jól jelzi, hogy Goran Djorovic és Dejan Stankovicvoltak a csapattársai, akik később szép karriert futottak be! Stankovic Itáliában (Lazio, Inter), míg Djorovic Spanyolországban.
Ljubojevic '97 nyarán a spanyol másodosztályú CD Ourense klubjához igazolt. Az idény befejeztével visszament a Zvezdába, ahol azonban jóval kevésbé számítottak rá. Így újra a spanyolok felé vette az irányt, ám túl sokáig ott sem maradt. 2000-ben hazatért nevelőegyesületébe, a Borac Banja Lukába, akikkel a boszniai szerb bajnokságban szerepelt Zalaegerszegre szerződéséig.
A bajnoki címre törő Zetében a 2000-2001-es bajnokság második felében debütált. Eredményes éveket töltött el az nb1-ben, ezalatt magyar bajnok lett, s csapata egyik legjobbja volt. A Zetében végig megbízhatóan teljesített, remek irányítókészségét is jól kamatoztatta. Mellékesen a nemzetközi kupákban is húzóembernek bizonyult, a 2002-es BL-selejtező során győztes gólt szerzett a horvát NK Zagreb ellen, a Manchester United 1:0 arányú legyőzésekor pedig végig káprázatos formában focizott!
2005-ben Görögországba tett kiruccanást, ám az új idényt megint a zalaiaknál kezdte el. Második zalaegerszegi szereplésekor újfent hozta az elvárt szintet, bár többször sérülések hátráltatták. Így is fontos gólokat szerzett, például rögtön a bajnokság elején a Fehérvár és az MTK elleni találkozón. 2007-ben távozott végleg a Zetétől az FK Laktasiba. 2009-ben kisebb kitérőt tett, amikor nevelőklubjához ment vissza 1 évre. Később újfent a Laktasiban kergette a labdát, mígnem 2010 júliusában visszavonult. Utolsó évében 17 bajnoki adatott neki, plusz három gól.
(A 2002-es ZTE-Manchester, melyen 1:0-ra a hazaiak győztek!)
Fatusi hazájában, Nigériában ismerkedett meg a foci alapjaival. Első európai klubja a svájci Servette volt.
1995-ben a PMFC-hez került kölcsönbe. A pécsiek épp a nemzetközi kupaszereplésre hajtottak, ennek megfelelően gyúrtak össze a magyar szinten minőségi állományt.
A 18 éves nigériai szélső egy csapatban focizhatott a sokszoros lengyel válogatott Warzychával, az osztrák Richard Niederbacherrel, a magyarok közül pedig többek közt Eszenyi Dénessel, Dárdai Pállal, Márton Gáborral. Szóval, jó kis csapat jött össze a baranyai klubnál. Fatusi 8 meccsen játszott, s két alkalommal zörgette meg a hálót. A közönség nagyon kedvelte gyorsasága, mozgékonysága és futómennyisége miatt.
A román csatár Temesváron kezdett el focizni a helyi UMT-nél, majd a Politechnicánál.
97-ben a Vojvodinának adták köcsön, ám a szerbiai túra kevéssé jött be, mert csupán 4 meccsen játszott...
Visszatérvén a Politechnicába, a 98-99-es szezonban 14 gólt termelt, ez volt leggólgazdagabb temesvári éve.
A 2000-es bajnokságot már a Rapid Bukarestnél kezdte, idény közben pedig Kispestre került. Rövidesen a piros-feketék egyik nagy erősségévé vát, főleg, amiért szorgalmasan termelte a gólokat. Pályafutása legjobb éve a 2001-2002-es bajnokság volt a Honvédben, 16 gólig jutott, s mellette adott 8 gólpasszt is, ezzel a ő lett a legeredményesebb légiós az nb1-ben!
2003 júliusában a Ferencváros invitálására igent mondott. A Fradinál nagy reményekkel várták, ám ezeket sajnos nem igazolta. Mindössze 5 gólt szerzett 34 mérkőzés alatt. Ebben bizonyára közrejátszot, hogy több ízben is sérülésekkel bajlódott. Persze így is magyar bajnok, kupagyőztes lett.
2005-ben a Ferencváros nem újította meg szerződését, így Sasu távozott a klubtól.
Egyúttal Magyarországot is elhagyta - a görög Panserraikos csapatához igazolt.
(Sasu ollózós gólja a Balaton FC ellen a 2003-2004-es bajnokságban)
Jezdimirovic pályafutása a szerbiai Sloga Kraljevo csapatánál kezdődött, majd a Napredak Krusevac igazolta le. 2 esztendő múltán következett egy nagyobb ugrás.
A neves Vojvodinához ment, és be is mutatkozhatott az újvidéki gárdában 20 évesen. 1996-ig szerepelt náluk, a mutatói 153 bajnoki, 13 gól.
Ezután nyugati bajnokságban próbálta ki magát, a spanyol másodosztályban. Az idény befejeztével klubja kiesett a harmadik vonalba, újra a váltás mellett döntött.
Visszatért hazájába, a Milicionar Belgrádhoz. Itt 3 szezont húzott le.
2000-ben szerződött a Hungária körútiakhoz. Az MTK-nál épp a délszláv vonalat részesítették előnyben, így Jezdimirovic sok honfitársával játszhatott együtt. Ez is megkönnyítette beilleszkedését. A védekező középpályásként bevethető szerb gyorsan kulcsemberré lett. Erényei közé tartozott a remek helyezkedés, a keménység, a sok labdaszerzés, s a megszerzett labdák jó továbbítása a társak felé. Emellett a pályán kívül is szimpatikus, szerény egyéniség volt. Hat évig szolgálta a kék-fehéreket, végül a fiatalítás miatt kellett távoznia.
Előbb a szintén nb1-es Tatabányához, majd 2007-ben a második vonalban szereplő Dunaújvároshoz igazolt.
A német kapus az FC Germania Friedrichstalban kezdte a futballt, majd 19 évesen a Bundesliga 2-ból kieső Waldhof Mannheimhez szegődött. 3 meccsen védett.
A tehetséges hálóőrt egy évvel később az elsőosztályú Werder Bremen igazolta le, ahol eleinte csak a brémaiak amatőrcsapatában jutott szerephez. Ám 2002-ben a profikhoz került, és első számú kapussá küzdötte fel magát: a 2002–2003-as idényben harmincegy bajnokin védett a zöld-fehérek színeiben. Kiváló formában védte végig a szezont, s a szakemberek szép jövőt jósoltak neki , hatalmas tehetségnek tartották! A következő bajnokságban azonban drasztikusan visszaesett a formája, többször súlyosan bakizott, nagy potyákat kapott...
2004-ben a Brémával megnyerte a Bundesligát, plusz a német kupát, igaz ezen sikerekben Borelnek már kevesebb szerep jutott.
2005-ben a brémaiak elengedték a második vonalban játszó Ahlen csapatához. Azonban nnen is elküldték, s egy évre abbahagyta a focit...
A kihagyás után a Bp. Honvéd szerződtette 2007-ben. Itt megkapta kezdetben a bizalmat, ám később alulmaradt az elsőszámú kapus pozíciórt folyó harcban a jóval stabilabb teljesítményre képes, rutinos Tóth Ivánnal szemben. Borel sajnos több súlyos potyagólt is kapott, és a ZTE elleni meccsen elszenvedett vereség után végképp elvesztette a bizalmat.
A kispestieknél 8 meccsen védett.
Magyarországról aztán Bulgáriába, a Csernomorec Burgas klubjába igazolt 2009-ben. A német kapus két évig védett a balkáni gárdánál, 60 meccsen. A Burgassal ez idő alatt egy 5., és egy 8. helyet szerzett a bolgár bajnokságban.
2011-ben visszatért Németországba, a regionnalligás RB Leipzig együtteséhez.
Emir Granovot az Fk Sarajevótól igazolta le az Újpest 2000 nyarán.
A bosnyák légiós szinte csak Boszniában játszott, amióta futballozni kezdett, leszámítva egy kisebb portugáliai kiruccanást. 98-99 közt a Farensében 15 mérkőzésen kapott játéklehetőséget, s összesen 1 gólig jutott.
Majd visszatért Boszniába, s innen vitték el a lilák.
Egy évet töltött Újpesten és ezalatt 6 mérkőzésen 1 gólt szerzett, ami egy csatártól elég karcsú... Ezért nem is marasztalták.
2001 nyarán a spanyol Rayo Vallecano csapatához igazolt. Ott sem szerepelt túl fényesen, 1 tétmeccs, 4 edzőmérkőzés, 0 találat...
Ugyancsak ezen a nyáron Bosznia nagyválogatottjával játszott a Malajziában megrendezett Merdeka-kupán. Bosznia remekül szerepelt a nemzetközi tornán, egészen a döntőig jutott, ott azonban Üzbegisztánnal már nem bírt. Granov minden meccsen játszott, jobbára csereként.
A 2002-es vb-selejtezőknek nekivágó bosnyák keretbe is bekerült, pár találkozón játszott.
Eközben spanyol klubjától elküldték, azóta nincs csapata.
Született: 1973.08.04., Veľký Krtíš - Nagykürtös (Csehszlovákia)
Nemzetiség: szlovák
Poszt: középpályás, csatár
Penksa futball karrierje a Dukla Banská Bystricánál indult el. E csapat ifistájaként került be az akkor még létező Csehszlovákia U-16-os válogatottjába, s velük élete első nagy nemzetközi sikerét érte el - megnyerték az U-16-os Európa Bajnokságot! A döntőt a jugoszlávok ellen vívták, s Penksa szerezte csapata első gólját! (A 3:2-es győzelemből még 1-1 góllal Patrik Berger és Martin Cízek is kivette a részét.)
Ezekután nem csoda, hogy bejelentkezett érte a Bundesliga 1-es Eintracht Frankfurt, s el is vitte. Az ifjú szlovák az 1992-93-as német bajnokság végén bronzéremnek örülhetett úgy, hogy 12 meccsen azért játszott is. A következő szezonra kölcsönadták a Dinamo Dresdennek, ahol végre megtörtént az áttörés, alapember lett, 26 bajnokin 3 gólt lőtt. A kölcsönidő leteltével visszarendelték Frankfurtba, az új szezon során bár 11-szer a pályán lehetett, de gól nem sikerült szerezni.
Emeka Ezeugo, vagy becenevén Emmy az 1993-94-es bajnokságban érkezett a Kispest Honvéd csapatához.
Ázsiai kluboknál, Bangladesben és Malajziában kezdte a légióskodást. Európában, dán kluboknál focizott a Honvéd előtt.
A kispestieknél a Vác ellen 4:2-re megnyert idegenbeli meccsen játszott először. Jó játéka dacára sem kapott túl sok lehetőséget a piros-feketéknél. Annyit mindenesetre igen, hogy a nigériai szövetségi kapitány beválogatta az 1994-es vb-keretbe.
A világbajnokságon egy meccsen játszott csereként, a Nigériai-Bulgária összecsapáson, amelyet az afrikai gárda nyert 3:0-ra. Emmy olyan sztárokkal játszott együtt mint Daniel Amokachi, Finidi George, Sunday Oliseh vagy Augustine Okocha! A nigériai válogatott tovább is jutott csoportjából, és csak a későbbi ezüstérmes olaszok tudták megállítani őket - Roberto Baggio 2 góljával.
A vb után Emmy súlyos autóbalesetet szenvedett, pechjére pont akkor, amikor már közel volt a megállapodása a spanyol Deportivo La Corunával. Két év múlva térhetett vissza a futballpályákra. Ezután játszott még az Egyesült Államokban, Indiában és Peruban.
Visszavonulása óta edzőként dolgozik. 2008-ban egykori klubja, az indiai Churchill Brothers SC foglalkoztatta.
Adem Kapic pályáfutását, nevelőegyesületében, az NK Ljubljanában kezdte. Fiatalon, 18 évesen depütált a csapatban, s első idényében rendszeres játéklehetőséget kapott, ám a következő bajnokságban kiszorult a keretből, ezért külföldre távozott.
A svájci amatőrbajnokságba... Szerencséjére itt figyelt föl rá az MSV Duisburg játékosmegfigyelője. Így szerepelhetett egy meccs erejéig a Bundesligában is. A duisburgiak később nem igazán vették számításba, ezért visszatért rövid időre hazájába.
Onnan újra nyugat felé vette az irányt, játszott több német másodosztályú csapatban is (Pl. a Stuttgarter Kickersben, ahol együtt futballozott Marek Penksával, akivel később a Fradiban is klubtársak voltak).
2002 tavaszán igazolta le a Fradi. A zöld-fehéreknél hamar kulcsember lett, hasznos labdaszerzéseivel a középpályás védekezést stabilabbát téve. A Ferencvárossal magyar szinten mindent elért, bajnok, kupagyőztes lett, és játszhatott a Schalke meg a Feyenoord ellen a 2004-es UEFA-Csoportkörben is. Ezen időszakbeli kiváló játékának köszönhetően meghívót kapott hazája, Szlovénia válogatottjába!
Utolsó ferencvárosi éve már kevésbé lett fényes - följelentette a klubját, mivel csúsztak a fizetésével, majd visszavonta a keresetet.
2005-ben távozott a Fraditól Izraelbe. Később még visszatért Magyarországra, a Vasashoz és a Lombard Pápához. Utóbbi klubjában sérülései miatt már csupán epizódista lett.
A Fradiban 69 mérkőzésen 1 gólt jegyzett, a Vasasnál 11 bajnokin nem szerzett találatot, míg a Lombard Pápánál 13 találkozón kettőt.
Válogatottság:
Szlovén válogatott 6 meccs, 0 gól
(A Honvéd elleni 3:1-re megnyert kupadöntőn 2004-ben)
Andronic a nyolcszoros moldáv bajnok FC Zimbru Chisinau gárdájában kezdte pályafutását
Rövid romániai kitérő után került fiatalon, 20 évesen az MTK csapatához. Bár 16 meccsen szerepett kapott, mégsem tartottak rá igényt.
A nb1-ből távozván bejárta Kelet-Európát - kis túlzással... Évente cserélgette a csapatokat, játszott Ukrajnában (Metalist Kharkiv), Romániában (Progresul Bukarest), az orosz másodosztályban, majd Csehországban, a Bohemians Prahánál, s időnként hazatért Moldáviába is (Tiligul Tiraspol).
Eközben 2001 óta - egy 6 éves szünetet leszámítva - tagja a moldáv válogatottnak. Jelenleg a kazah bajnokságban játszik, a Lokomotiv Astaránál.
Az MTK-nál 16 bajnokin szerepelt, gólt nem lőtt.
Válogatottság:
Moldáv válogatott - 24 mérkőzés, 4 találat
(Andronic egyenlít a 2009. szeptemberi Moldova-Görögország vb-selejtezőn a 90. percben)
Oleg Sirinbekov, az egykor a szovjet válogatottban is megfordullt futballista 1991-ben a Torpedo Moszkvától került a Vasasba.
3 év alatt 85 találkozón játszott, kirobbanthatlan volt az akkor gyenge angyalföldi gárdában. Egyesek őt tartják a valaha volt legjobb légiósnak, aki focizott Magyarországon, bár e megállapítás roppant szubjektív. Mindenesetre a Vasas szurkolói valósággal imádták, "Oleg királynak" becézték, ami mindent elmond teljesítményéről. Nevezetes volt hatalmas, távoli bombáiról és remek irányítókészségéről is.
Bár talán nem teljesen azt a pályát futotta be, melyre tehetsége alapján hivatott lehetett... Anno azzal a céllal szerződött a magyar nb1-be, hogy az itt töltött idő jó ugródeszka lehet egy nyugat-európai csapathoz. Akadtak is megkeresései, ám a Vasas vezetői irreálisan magas árat kértek érte, s így az üzlet nem jött létre.
Végül is 1994-ben Visszatért Oroszországba, a Torpedóhoz. Itt még futballozott jó pár évig. 1997-ben még a tadzsik válogatottba is behívták. Majd a másodosztályba igazolt, ahol 1998-ban befejezte az aktív futballt.
Civil életében sem szakadt el a labdarúgástól, előbb a CSZKA Moszkva játékosmegfigyelője, majd a Torpedo Moszkva edzője lett.
Lloyd Mumbát 2006 tavaszán a Lombard Pápa hozta Magyaroszágra. A válogatott labdarúgó Németországban és Dél-Afrikában is focizott korábban.
Pápán gyorsan beilleszkedett a bajnokságban utolsó helyen szerénykedő csapatba. Meghatározó ember lett a védelemben és közönségkedvenccé is vált.
Ám nem lehetett felhőtlenül boldog, ugyanis a klubbal kiesett az elsőosztályból, a zambiai játékos pedig az idény vége felé megsérült. Rehabilitációja után nem tudott felépülni teljesen, természetesen a pályán jóval tudása alatt teljesített.
Ezért a klub 2007 decemberében szerződést bontott vele.
Mumba hazatért Zambiába. Otthon, Lusakában hunyt el maláriában. 24 esztendősen...
Az egykori sokszoros lengyel válogatott középpályást több évnyi evertoni profiskodás után csábították a honi futballba 1994-ben a nagy terveket szövögető pécsiek.
Warzycha hamar berobbant az élvonalba. 21 meccsen 7 találatot ért el. Különösen emlékezetesek voltak távoli lövései! Az idény végén a Pécsnek nem jött össze a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezés, bizonytalanná vált a helyzet, a legjobbak távoztak.
Warzycha Kispestre igazolt. A piros-feketéknél szintúgy kimagaslóan teljesített, s még kupagyőzelemnek is örülhetett.
1996-ban távozott az nb1-ből az amerikai bajnokságba, az MLS-be (Major League Soccer). A Columbus Crew alakulatánál 160-szor lépett pályára, 19 találatot jegyezvén.
Náluk hagyta abba profi karrierjét. Visszavonulása után is maradt a jenkiknél. Most ő a Columbus Crew edzője.
(A Brazília-Lengyelország válogatott mérkőzésen az egyenlítő gólt Warzycha szerzi.)
A PMFC-nél 21 találkozón szerepelt, 7 gólt szerzett, Kispesten ugyancsak 21 bajnokin focizott, s 6 gólt lőtt.
A grúz középpályást 2001-ben igazolta le a jelentősen átalakuló, magyar sztárokkal :) (pl. Plókai, Tíber, Kuttor) erősítő Debrecen.
Sketiani gyorsan meghatározóvá vált a középpálya baloldalán, ami eleve hiányposztnak számított, hisz csak a sérülékeny Böőr Zoltán volt bevehethető e poszton. A grúz labdarúgót a szurkolók is kedvelték lendületes, erőteljes játéka, s remek bal lába miatt. Némileg rontotta megítélését a Girondins Bordeaux elleni idegenbeli UEFA Kupameccsen történt kiállítása, amely az egyik döntő tényező lett a csúfos, 5:1-es vereségben. Ennek ellenére összességében jól járt vele a Loki.
Második magyarországi állomáshelyén, a Pécsnél már nem tudta debreceni teljesítményét megismételni, csupán 7-szer kapott bizonyítási lehetőséget.
Miután nem voltak vele megelégedve, elengedték Ukrrajnába, a Tavriya Simferopolhoz. Ám ott sem maradt sokáig... Az ukránoktól távozván Grúziába tért haza, a Zestafoni gárdájához.
Jelenleg Azerbajdzsánban focizik, a Simurq Zaqatalánál.
A Lokinál mérlege 45 meccs, 4 gól, míg a pécsieknél 7 mérkőzés, 0 találat.